Spitz-i emlékek

Feig Miriam (1936-ban született a magyarországi Makón) felidézi a kényszermunka időszakát, amelyet 1944-ben Spitz an der Donauban élt át. Zsidó családját deportálták magyarországi otthonukból. Miközben édesanyjának a kőfejtőben kellett nehéz fizikai munkát végeznie, Miriam a barakkban maradt a nagymamájával. Az interjúban a mindennapi életükről és a nehéz életkörülményeikről beszél.

K: Emlékszik, mit ettek?
V: Emlékszem, hogy amikor anyám este hazajött a munkából, az első dolgom az volt, hogy belenéztem a zsebébe, volt egy kis zsebe…
K: Volt benne valami?
V: Mindig hozott valamit. Vagy egy darab gyümölcsöt, vagy egy darab kenyeret, amire valamit kent.
K: Anyja a kőbányában dolgozott?
V: Igen. És azt gondoltam, hogy amíg hoz nekem valamit, amíg van valami… Ausztriában gyümölcsfák vannak az utak mentén. Amikor elvitték őket [dolgozni] és visszahozták, felszedték, ami lehullott a fákról, és elhozták nekünk, gyerekeknek. Ez nagyon fontos volt, mert nem kaptunk zöldséget vagy gyümölcsöt. Csak burgonyát és szárított dolgokat, szárított zöldségeket. Az élelmiszer-ellátásunk is nagyon szegényes volt.
K: El tudtak menni?
V: Nem. Nem. Valójában nem tudom, hogy nem tudtunk-e elmenni, vagy csak féltünk.
K: Voltak osztrák falusiak, akik látták önöket, akik néha…?
V: Igen. Nem adtak nekünk…
K: Bántak önökkel emberségesen? Adtak önöknek valaha…
V: Nem.
K: Nem. Soha.
V: Nem. Nagyon elszigetelten éltünk a helyiektől. De valójában jó idő volt. Többé-kevésbé elviselhető.

Forrás: Videó tanúvallomás, Yad Vashem Archívum. Projekt: „NS-‘Volksgemeinschaft’ und Lager”. Fordítás héberről angolra: Kinga Frojimovics.

Forrás: Videó tanúvallomás, Yad Vashem archívum.